Plaza de España, Sevilla ékköve
Az 1929-es Ibero-Amerikai Kiállításra épült Plaza de España egy monumentális építészeti együttes, amely sevillai és andalúz jelleget sugároz. Reneszánsz és neomór stílusú elemekben bővelkedik: lenyűgöző csempeburkolat, vörös tégla, kifinomult oszlopcsarnokok és korlátok stb. A kolosszális félköríves építmény a térrel együtt összesen 50 000 m2-t foglal el, ami 7 futballpályának felel meg. A tér gyalogos felfedezése mellett lehetőséged van kis csónakot bérelni, hogy a csatornán evezz. Egy másik romantikus lehetőség, hogy telivér andalúz lovak által húzott hintóban kocsikázunk (ezt nagyon nem ajánljuk, hidd el ez kimeríti az állatkínzás fogalmát).
A Plaza de España története Sevillában
1929-ben Sevilla adott otthont az Ibero-Amerikai Kiállítás néven ismert hatalmas világkiállításnak. Célja az volt, hogy javítsa Spanyolország kapcsolatait az összes részt vevő országgal. Egy ilyen fontos esemény előkészítése során nem kímélték a költségeket. Sevilla 19 éven át a modernizáció egy szakaszán ment keresztül, amelynek során kiszélesítették az utcákat és szállodákat építettek. Ráadásul a vásárra épített pazar pavilonok többsége a kiállítás végeztével a vendégországok nagykövetségei és konzulátusai lettek volna. A sevillai Plaza de España volt az egész Ibero-Amerikai Kiállítás központi eleme és koronaékszere. Ez a Parque de María Luisa mellett található, míg a többi pavilon a parkban és a folyó mentén szétszórtan helyezkedik el. A helyi építész, Aníbal González (1876-1929) volt a kiállítás fő tervezője, és számos pavilonhoz hozzájárult. A Plaza de España azonban a legemblematikusabb műve.
A téren álló épület félköríves formája Spanyolország üdvözlő ölelését szimbolizálja latin-amerikai vendégei számára. Az építmény a Guadalquivir folyó irányába néz. Ez ugyanaz a folyó, amely egykor az új és a régi világot kötötte össze. A tér építése azonban nem volt problémáktól és hátulütőktől mentes. A tornyok magasságát ellenezték, mivel sokan úgy gondolták, hogy a Giraldával vetekednének. Az 515 méter hosszú csatorna is vitatott volt. Sevilla száraz éghajlata miatt a csatornát vízpazarlásnak tekintették.
A számos ellenvetés ellenére 1914-ben megkezdődött a Plaza építése. Az eredetileg 600 000 pesetára becsült költségvetés a befejezés előtt meghaladta a 17 millió pesetát. Aníbal González építész harcolt azért, hogy több pénzt kapjon a projekt befejezéséhez. Végül azonban 1926-ban a költségvetési megszorítások miatt lemondott posztjáról. Őt Vicente Traver y Tomás váltotta fel, aki a tér közepén lévő szökőkutat építtette (amit szintén sok kritika ért). Traver y Tomás a projektet egészen annak 1929-es befejezéséig, több mint egy évtizeddel a kezdete utánig vezette.
Amikor XIII. Alfonz spanyol király először látta a Sevillai Plaza de España elkészültét, azt mondta: „Uraim, tudtam, hogy gyönyörű lesz… De nem olyan szép!
Látnivalók a Plaza de España téren Sevillában
A téren álló monumentális központi épület a maga teljességében Spanyolországot ünnepli. Az épülethez négy, a csatornán átívelő hídon keresztül lehet eljutni. Mindegyik híd Spanyolország négy ősi királyságának egyikét képviseli: Leónt, Kasztíliát, Aragóniát és Navarrát. Az épület tövében 48 padból álló gyűjtemény található. Mindegyik az ország egy-egy tartományának (Sevilla kivételével) van szentelve, ábécé sorrendben. A Sevilla Triana negyedében készült csempékkel díszítettek, és fontos történelmi eseményeket ábrázolnak. A téren elhelyezett padok között a spanyol történelem híres személyiségeinek mellszobrai találhatók, például V. Károly király, Francisco de Quevedo író és Diego Velázquez festő mellszobrai.
A Plaza de España több filmnek is helyszínéül szolgált, például az Arábiai Lawrence-nek, a Csillagok háborúja második epizódjának (A klónok támadása) és nemrégiben Sacha Baron Cohen A diktátor című filmjének.
Az 1929-es Ibero-Amerikai Kiállítás után az épületet a Sevillai Egyetem használta volna. Ehelyett azonban a katonai kormány székhelye lett. Ezután Andalúzia központi kormányzatának része lett. Ma, amellett, hogy kormányhivataloknak ad otthont, a Katonai Múzeumnak is helyet ad. Ez a múzeum az Aragón-kapu mellett található. A múzeumba a belépés ingyenes, és hétfőtől péntekig 9:30-tól 14:00 óráig, szombatonként pedig 10:00-tól 14:00 óráig tart nyitva. Vasárnap, ünnepnapokon és augusztusban zárva tart. További információkért javasoljuk, hogy látogasson el a hivatalos weboldalára.
Parque de María Luisa
A Plaza de España a Parque de María Luisa egyik sarkában található, amely a város legnagyobb és legszebb zöld területe. A park eredetileg a San Telmo palota magánkertjéhez tartozott. Ez a palota Antoine d’Orléans Montpensier hercegének és feleségének, María Luisa Fernanda de Borbón infánsnőnek volt a tulajdonában. 1893-ban, három évvel a herceg halála után, Mária Lujza a kertek nagy részét a városnak adományozta. A kertek helyreállítása 1911-ben kezdődött az Ibero-Amerikai Kiállításra való felkészülés jegyében. A neves francia tájépítész, Jean-Claude Nicolas Forestier-t választották ennek a kiváló zöldterületnek a kialakítására. Forestier munkáit Párizsban, Havannában és Buenos Airesben is megcsodálhatjuk. Ebben az esetben azonban nem próbálta meg ráerőltetni a rá jellemző klasszikus francia stílust. Forestier ehelyett a sevillai Real Alcázar és a granadai Alhambra kertjeiből merített ihletet, és a Parque de María Luisa csempéinek és szökőkútjainak jellegzetesen sevillai jelleget adott.
A Plaza de España nem az egyetlen olyan tér a parkban, amely lenyűgöző építészetével tűnik ki. A 34 hektáros Parque de María Luisa területén számos figyelemre méltó épület található. Mindegyik az Ibero-Amerikai Kiállításra épült:
- Pabellón de Bellas Artes. Jelenleg a Régészeti Múzeumnak ad otthont (2020 januárjától felújítás miatt zárva).
- Mudejar pavilon. Ma a Sevillai Népművészeti és Népszokások Múzeumának ad otthont.
- Királyi pavilon. Jelenleg kormányzati irodák foglalják el.
