Olasz borvidékek – Toszkána és Szicília
Kevés helység testesíti meg jobban az ízlést és az előkelőséget, mint Toszkána és Szicília. Ezek az olasz régiók a lenyűgöző történelem, művészet, építészet, tájak és még sok más látnivaló kincsesbányája a benned lakozó éhes utazó számára. Szomjas lehetsz, miután megcsodáltad Toszkána olyan városi gyöngyszemeit, mint Firenze, vagy miután egy napot töltöttél Szicília festői tengerpartjain. Mi mással is csillapíthatnád szomjad, mint a világhírű borok megkóstolásával? Kortyolj velünk, és olvass az olasz borvidékek két leghíresebb régiójáról, a toszkán és a szicíliai borok történetéről, a szőlőfajtákról és egyéb érdekességekről.
Olasz borvidékek térképe
Bár a toszkán és a szicíliai borvidékre fogunk összpontosítani, a legjobb módja ennek a blognak, ha bemutatjuk Olaszország legjobb borvidékeit.
- Abruzzo – leginkább a rozé borokról és a hegyvidéki tájról ismert.
- Emilia – leginkább a könnyű pezsgőkről, a frizzante-ról és a lambruscóról ismert.
- Lazio – Rómában található, és leginkább a ropogós fehérborairól ismert.
- Lombardia – leginkább vörös borairól és pezsgőiről ismert
- Marche – leginkább savas, száraz fehérborairól ismert, amelyek kiválóan illenek a tenger gyümölcseihez.
- Piemont – leginkább édes fehérborairól és vörös dolcetto borairól (áfonyára és málnára emlékeztető illatokkal), valamint a helyi szarvasgomba párosításairól ismert.
- Puglia – leginkább szőlőültetvényeiről, olajfaligetekről és testes vörös borairól ismert.
- Szicília – leginkább virágos vörös borairól és Marsala boráról ismert.
- Toszkána – leginkább az olyan meleg vörös borairól ismert, mint a merlot és a cabernet sauvignon.
- Umbria – a toszkánhoz hasonlóan meleg, merész vörös borairól ismert leginkább
- Veneto – Olaszország legnagyobb bortermelő vidéke, Velencében található, leginkább proseccójáról és pezsgő desszertborairól ismert.
Toszkán bor története
Toszkána a maga dombjaival és idilli zöld tájaival több, mint a pisai ferde torony vagy a firenzei reneszánsz művészet (bár ezek is nagyon szépek). Hihetetlen borkészítési múltja is van, amely napjainkig tart. Tudtad, hogy a bor több mint 3000 éve része a toszkán történelemnek? Ennyi idő alatt nehéz lenne nem a toszkán kultúra szerves részét képezni a bornak! Vessünk egy pillantást erre a lenyűgöző történelemre:
Bor az etruszkok, görögök és rómaiak körében
Az ókori etruszkok először i. e. 8-ban érkeztek Toszkána területére. Kétféle elképzelés létezik arról, hogy pontosan hogyan kezdték el művelni a szőlőt. Egyesek szerint az etruszkok hozták magukkal Ázsiából, mielőtt letelepedtek volna Olaszországban, mások szerint a szőlő természetesét az országban kezdték. Akárhogy is, a kereskedők a tengeren túl kezdték el árulni ezt az édes gyümölcsöt, ami fontos etruszk termesztési területté tette.
Mire a görögök a Kr. e. 3. században megérkeztek, a szőlőtermesztés létfontosságúvá vált Toszkána számára. A szőlőtőkék olyannyira elborították a zöldellő mezőket, hogy a régió Enotris, azaz „a bor földje” néven vált ismertté. A Kr. u. 1. századra a Római Birodalom elfoglalta a területet, és mivel maguk is nagyon szerették az anyagot, folytatták az etruszkok által létrehozott szőlőültetvények művelését.
Bor a középkorban és a reneszánszban
Mivel a bor olyan fontos szerepet játszott a kereszténység gyakorlásában, az ital az istentisztelet rituális eszközeként vált népszerűvé. Következésképpen a püspökök, apátok, szerzetesek és papok voltak azok, akik a bortermeléshez szükséges szőlőt termesztették és művelték. A reneszánsz idején és azon túl a bortermelés tovább nőtt Toszkánában. Az első palackot 1710-ben adták el a tengerentúlon, és a borkereskedelmi piac nagy szereplőjévé vált, ami tovább növelte a bor hatalmas népszerűségét és sikerét.
Természetesen a Chianti a legismertebb toszkán bor. A történelem újra és újra megőrizte ezt a száraz vörösbort. 1716-ban Toszkána nagyhercege lokalizálta a Chiantit, és jogi védelmet adott a területnek. Az 1960-as években a Chianti az egyik első bor lett, amely DOC-t, azaz eredetmegjelölést kapott, ami további jogi védelmet és elismerést biztosított számára.
Borkóstolás Toszkánában
Bár a Chianti a legismertebb toszkán bor, a Chianti régió ennél sokkal többet is kínál. A borutaktól a tengerparti szőlőskertekig Toszkána bővelkedik borászatokban. Természetesen ahhoz, hogy megismerjük ezeket a borokat, először vissza kell térnünk a gyökerekhez: a szőlőhöz.
Toszkánában négy elsődleges helyen terem a szőlő:
- Chianti
- Montalcino
- Montepulciano
- A toszkán tengerpart
A mély lila színű Sangiovese szőlő ezeken a területeken terem a legnagyobb mennyiségben, és ezekből készülnek a híres Chianti, Vino Nobile di Montepulciano és Brunello di Montalcino borok. Ha Toszkánában jársz, ezek a borok kihagyhatatlanok. A másik népszerű szőlőfajta Toszkánában a Trebbiano. Ezt a zöld szőlőfajtát általában fehér házasításokhoz használják. Más szőlőfajták közé tartozik a Vermentino, a Vernaccia, a Nero, a Canaiolo és még sok más. Toszkána szőlőterületeinek több mint felét azonban a Sangiovese szőlőfajták foglalják el. Régebben gyakrabban fordult elő, hogy más szőlőfajtákat is belekevertek a borokba, de manapság valószínűleg 100 százalékban Sangiovese-t látunk egyetlen szőlőültetvényről.
Szicíliai borok története
Nem Toszkána az egyetlen hely, amely különleges borairól híres. Ahogy az etruszkok, görögök és rómaiak Toszkánában, úgy Szicília is megtapasztalta, hogy a szőlőtermesztés gazdát cserélt. Időszámításunk előtt 4000-ben a görögök hozták borászati technikáikat erre a kis szigetre, amely az olasz szárazföld csücskénél fekszik. És milyen jó helyre hozták – Szicília száraz éghajlatával és állandó napsütésével ideális hely a borkultúrához. A rómaiak ismét gyorsan átvették a görögök által hozott technikákat. Julius Caesarról köztudott, hogy élvezte a szicíliai Messinában termelt jó Mamertinót. A régió hamarosan nagy bortermelő vidékké vált, amely Európába, Kínába és Indiába exportált.
A szicíliai borvidék öröksége
Szicília bortörténetének érdekessége, hogy annyi kultúra szállta meg a szigetet, és annyi kultúra próbálta meg eltörölni a bortermelő régió státuszát, de a nagyszerű ital öröksége továbbra is erős. Például a bizánciak, az arabok és a normannok mind elfoglalták Szicíliát valamikor, és mindannyian megpróbálták megszabadítani a bortól. Mi több, a szőlő filoxéra, egy rovar, amely súlyosan károsítja a szőlőültetvényeket, 1880 körül gazdasági válságot okozott. Mindezen visszaesések ellenére Szicília megőrizte vezető szerepét a borkészítésben.
Borkóstolás Szicíliában
Toszkánához hasonlóan Szicília is rendelkezik sajátos, őshonos, történelmi szőlőfajtákkal, amelyek egyedivé teszik borait. A szőlőfajták, amelyekre érdemes odafigyelni, a következők:
- Nero d’Avola
- Frappato
- Nerello Mascalese
A Nero d’Avola a legelterjedtebb és legismertebb vörös szőlő Szicíliában, akárcsak a Sangiovese Toszkánában. Mély ízvilággal és erőteljes savtartalommal rendelkezik. A bogyós gyümölcsök és a fűszerek ízvilága gyakori ebben a borban. A Frappato gyakran kevert, virágos bor, míg az Etna hegy vulkanikus talaján termesztett Nerello Mascalese fűszeres ízvilágot eredményez.
A fehér szőlőfajták közül a Catarratto a legnépszerűbb. A Grillo és az Inzolia alkotja a Marsala alapkeverékét, Szicília azon régióját, ahol a legtöbb fehérbort készítik. Ha azon tűnődsz, hol kezdd a szicíliai borkóstolót, akkor az Etnával, vagy „Mama Etnával” kell kezdened. A tápanyagokban gazdag, vulkanikus talaj bőséges termést ad a helyi közösségek számára, innen ered a terület őrzőjének beceneve.
Az Olaszországban fellelhető összes gazdagság közül talán a bor a legkívánatosabb. Toszkána értékes Sangiovese-szőlőjétől kezdve Szicília értékes Nero d’Avolájáig és Nerello Mascalese-jéig nemcsak e borok mély és aromás fűszereit kóstolhatod meg, hanem azt a hosszú múltra visszatekintő történelmet, kultúrát és hagyományokat is, amelyek örökségükhöz hozzájárultak.
