Mexikó: Teotihuacan lenyűgöző romvárosa
Teotihuacan, az „istenek városa” Náhutl nyelven, Mexikó egyik legismertebb úti célja, és a leglátogatottabb prekolumbián kori helyszín. Egy kiváló csomópontban található, amely összekötötte Veracruz partvidékét a völggyel, ahol ez a gigantikus város, Mezoamerika legfontosabbja található. A Teotihuacanról rendelkezésünkre álló információk nagy része a mexikóiaktól vagy aztékoktól származik, akik az „Istenek városa vagy az istenek teremtette hely” nevet adták neki. Amikor elfoglalták a területet, és tanúi voltak annak a hatalmas erőfeszítésnek, amelyet a város létrehozása igényelt.
Teotihuacan története – összegezve
Teotihuacan még ma, számos tanulmány és ásatás után is megőrizte a titokzatosság auráját. Számos homályos rés maradt, amelyek fokozatosan tisztázódnak a közelmúltban az altalajban végzett régészeti munkálatokkal. Ez az 1987 óta az UNESCO Világörökség részét képező terület Kr. u. 250 és 500 között érte el fénykorát. Népessége elérhette a 150 000 lakost egy olyan városszövetben, amely 20 négyzetkilométeres lehetett (az általunk jelenleg látogatott régészeti lelőhely mindössze 2 négyzetkilométert fed le).
A 7. században (kb. 650-ben) elhagyott, úgynevezett „teotihuacaiak” etnikai és nyelvi eredetéről keveset tudunk, akiknek nagyszerű munkássága még az aztékokat is elkápráztatta, azt a harcos népet, amely a mai Mexikói Köztársaság központjának területén konszolidálódott. A teotihuacani civilizáció vége ugyanolyan hiányosságokat mutat, mint a létrejötte. Úgy gondolják, hogy az erőszak jelei olyan lázadások következményei lehettek, amelyek eredete a gazdaság összeomlásából és az éghajlati változásokból eredhetett. Az egyik hipotézis abból az elképzelésből indul ki, hogy a mésszel borított épületek karbantartásához fából készült tüzelőanyagra volt szükség. Ezért a környezet erdőirtása a mezőgazdasági megélhetési problémákhoz vezethetett. Így megszakította a gazdasági láncot, mely a Teotohuacan civilizáció hanyatlásához vezetett.
Teotihuacan fénykora Mezoamerika korai klasszikus korszakának felel meg (2.-3-6. század). A város kezdetei azonban a Kr. e. első évezredre tehetőek. A Mexikó-völgy északkeleti részén, a Texcoco-tó északi partjának közelében stratégiailag kedvező helyen fekvő Teotihuacan a késő preklasszikus korban Cuicuilco fő versenytársává vált. A Xitle kitörése a völgy déli részén felgyorsította Cuicuilco bukását, és elősegítette a népesség, valamint a politikai és gazdasági hatalom Teotihuacánban való koncentrálódását. Még nem teljesen tisztázott okokból Teotihuacan a 8. század közepe táján összeomlott, és ezzel kezdetét vette a mezoamerikai epiklasszikus korszak. A város maradványai számos magyarázatot adtak a posztklasszikus nahua népek jelenlétére. Ezek a magyarázatok az indián misszionáriusok, különösen Bernardino de Sahagún gyűjteményes helyreállítási munkájából ismertek.
A teotihuacani piramisok meglátogatása
A helyszíni bejárás során figyelembe kell vennünk, hogy egyes templomok és piramisok közötti távolságok jelentősek. Még inkább, ha a legmelegebb hónapokban vagy a nap közepén járjuk be őket. A piramisok megmászása a magasság és a lejtő miatt türelmet és jó fizikai állapotot igényel. Az biztos, hogy a kilátás a csúcsról a legszebbek közé tartozik. Más régészeti területekkel ellentétben a síkság, ahol Teotihuacan található, sajnos erdőirtáson esik át. A dzsungel, amely itt a dél-mexikói maja romokat jellemzi, nem akadályozza a város mérhetetlenségének és a kilométernyi területnek a megtekintését, amely fölött világítótoronyként őrködik.
A főútvonal 40 méter hosszú, tengelye kissé északkeletre tolódik. Az utca mentén találhatók a legfontosabb templomok, paloták és a magas rangú személyiségek házai. A két nagy piramison kívül itt található a Papok Háza, Quetzalpapalotl (Quetzalmariposa) palotája, a Jaguárok palotája, a tollas kígyók építménye, Quetzalcoatl temploma, a fellegvár és sok más, egykor nagy szépségű épület.
Templo de Quetzalcóatl
A Tollas Kígyó vagy Quetzalcoatl piramisa a harmadik legnagyobb épület Teotihuacanban. Az épület hét talud-tablero testből áll, és a Tollas Kígyót, a mezoamerikai népek egyik legősibb és legfontosabb istenségét ábrázoló szobrokkal díszítették. Az épületet 1918-ban fedezték fel Manuel Gamio ásatásai során. Ezt fedte a hozzácsatolt emelvény, amely a Metepec-fázisban (Kr. u. 700 és 750 között) szinte mindig ott volt. A templom látható oldalait borító szobrokat szándékosan megsemmisítették. Míg a homlokzatot egy új szerkezettel fedték le, amely lehetővé tette annak megőrzését. A Tollas Kígyó Templomában több mint kétszáz feláldozott embert fedeztek fel, alatta pedig két sír található, amelyeket a prehispán korszakban fosztottak ki. Ezért a szakemberek úgy vélik, hogy az épület a Tonacatepetl, a mezoamerikai mitológia szent hegyének ábrázolása, amely a világegyetem központját képezte, és ahonnan az állatok fenntartása származik.
Kiscsoportos körutazások, kalandnyaralások:
A Tollas Kígyó temploma nemcsak vallási, hanem politikai központ is volt. Teotihuacan uralkodói nemcsak az emberek vezetői voltak, hanem a város szellemi vezetői is. A piramis melletti két kúriát feltehetően befolyásos családok lakták. A Tollas Kígyó Piramis érdekes jellemzője, hogy a Teotihuacánban és magára a piramisra vonatkozóan is találunk példákat a hatalom vagy ideológia váltására. Az Adosada-platform építése sokkal később történt, mint a Tollas Kígyó Piramisé. Az Adosada-platform közvetlenül a piramis elé épült, és elzárja annak elülső nézetét. Így azt gondolják, hogy a politikai vezetők elvesztették a kegyüket, vagy a Tollas Kígyó Piramis ideológiája elvesztette erényét, és így az Adosada eltakarta.
Pirámide del Sol
A Nap piramisa a legnagyobb épület Teotihuacanban és a második legnagyobb egész Mezoamerikában, a cholulai nagy piramis után. Jelentős méreteinek köszönhetően több kilométerről is látható. Magassága 63 méter, alaprajza közel négyzet alakú, mindkét oldalán körülbelül 225 méter, ezért gyakran hasonlítják a gízai (Egyiptom) Kheopsz-piramishoz. Az épület öt egymás fölé helyezett csonka kúp alakú testből és egy három testből álló, az első emelvény magasságát el nem érő szerkezetből áll. A Nap piramisa a Holtak útjának keleti oldalán található, majdnem merőlegesen az útra igazodva. A piramis jelenlegi képe megfelel a Leopoldo Batres által 1905 és 1910 között végzett restaurálásnak. Ennek során a mexikói függetlenség századik évfordulójának megünneplése keretében a város több épületét turisztikai látványossággá alakították át. Batres restaurálását utólag elhamarkodottnak és hiányosnak kritizálták, amellett, hogy a mezoamerikai építészet egyiptomi mintákon alapuló elképzelései alapján végezték.
A korai Teotihuacánban a Nap piramisának helye egyfajta lejtős talapzattal és függőleges födémmel rendelkező falnak felelt meg, amely nem kapcsolódott más építményekhez. Ennek az építménynek a használata ismeretlen, bár Sugiyama szerint talán egy szent hely elhatárolására szolgált. A Nap piramisának két építési szakasza volt, az első során gyakorlatilag elérte a mai méreteit. A Nap piramisának használata és jelentése Teotihuacán lakói számára ismeretlen maradt.
1971-ben Jorge Ruffier Acosta talált egy alagutat a piramis alatt, amelynek bejárata a hozzá tartozó emelvény előtt található. Az alagút – amelyet „szent barlangnak” is neveznek – korai kutatói azt feltételezték, hogy egy természetes barlangról van szó. Rituális célokra használtak, ami megmagyarázná a fölötte lévő emlékmű építését. Sugiyama és csapata kimutatta, hogy a barlangot teljes egészében emberek ásták. Az alagút szerkezete a nyugati földalatti sírokat idézi, mivel egy 6,5 méteres aknán keresztül lehet bejutni. Az üreg kelet felé mintegy 97 méter hosszan húzódik, az alagút végén – amely gyakorlatilag egybeesik az épület középpontjával – egy négyfülkés kamra található, amely Sugiyama hipotézise szerint királyi sírkamrát tartalmazhatott.
Basamento piramidal de la Luna
A Hold piramisa Teotihuacan egyik legrégebbi épülete. A XIX. században Meztli Iztácual néven is ismerték, ezt a nevet Manuel Orozco y Berra is szerepelteti munkájában, ahol alátámasztja azt a XIX. századi hipotézist, hogy Teotihuacán egy tolték város volt. Hét építési szakasz után nyerte el végleges formáját. Alaprajza megközelítőleg négyzet alakú, mindkét oldalán 45 méteres. Kisebb, mint a Nap piramisa, de „ugyanolyan magas„, mert magasabbra épült. Magassága 45 méter. E piramis mellett találtak egy szobrot, a Mezőgazdaság Istennőjét (Diosa de la Agricultura), amelyet a régészek a korai tolték korszakra datálnak. Ez a piramis nagyon közel található a Nap piramisához, lezárva a város északi részét. A sétányról indul a Vía vagy Calzada de los Muertos (Halottak útja) néven ismert fő tengely útvonala.
La Ciudadela y la pirámide de la Serpiente Emplumada – A Citadella és a Tollas Kígyó Piramisa
A Citadella egy építészeti komplexum, amely a Holtak Útjának nyugati oldalán, a San Juan folyó folyásától délre található. A komplexum egy nagy, négyszögletes, mindkét oldalán körülbelül 400 méter hosszú tér, amely a Miccaotli fázisban, Kr. u. 150 és 250 között épült. A Citadella komplexumhoz tartozik a Tollas Kígyó piramisa is, amelyet tizenhárom, platformra épített másodlagos templom vesz körül. A Tollas Kígyók temploma mögött két lakókomplexum található, amelyek a teotihuacani elit számára lehettek fenntartva. A tér közepén egy szentély áll, amelynek négy lépcsője az emelvényre vezet.
A Citadella Teotihuacán város politikai, kulturális és gazdasági központjává vált, amely korábban a Nap piramisának megfelelt. A városközpont elmozdulásának okai ismeretlenek, de politikai tényezőkre vezethető vissza. A Tollas Kígyó Piramisa a két nagy piramistól némi távolságra, a Calzada de los Muertoson található. Ez egy régészeti felfedezés volt 1920-ban. Egy sima falú piramis temette el, mindenféle díszítés nélkül. Először azt hitték, hogy a tollas kígyófejeket kísérő szobrok Tlaloc ábrázolásai. Azonban ezek Cipactli, ami krokodilt jelent, ez a karakter nagyon fontos volt, mivel ő képviselte a 260 napos holdnaptár első napját. Ezért lehet, hogy Quetzalcoatl temploma az Időnek épített templom volt.
2010 novemberében a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kutatói egy Tlaloque I., a Nemzeti Műszaki Intézet által tervezett robotjárművét küldte a templom alatt található, 8 méter mély és körülbelül 100 méter hosszú, keskeny alagút feltárására. Egy georadar segítségével megállapították, hogy az alagút három kamrába vezet, ahol a kutatók szerint Teotihuacan néhány fontos személyiségének maradványai találhatók. Veronica Ortega régész szerint: „Az első dolog, amit Teotihuacanban istentiszteletre használtak, ez az alagút volt, később pedig egy szent helyet, a Nap piramisát építették ide […] A burkolat teljesen sárból készült, [a teotihuacaiak] igyekeztek sima külsőt adni ezeknek a falaknak, valószínűleg azért, hogy az ide belépő emberek ne vegyék észre, hogy az alagút még mindig ott van”. Korábban ezt a lelőhelyet a mexikói kultúra, majd a közelmúltban, az 1970-es években találták meg. Bár az utóbbi időben nem történtek jelentős felfedezések.
Egyéb teotihuacani látnivalók
A piramisok mellett, amelyek a leglátványosabb látványosságot jelentik, más érdekes helyeket is meg lehet látogatni. Teotihuacán városkomplexuma olyan kiterjedt volt, hogy mára az elit lakónegyedei közül néhányat elnyelt a közeli városok növekedése. Ez a helyzet Atetelco esetében, amelynek erős vörös színnel díszített palotái lenyűgözőek. A feltételezések szerint a lakóépület a teotihuacani harcosok lakhelye vagy kaszárnyája volt. Ahhoz, hogy megismerjük őket, több időt kell szentelnünk, mivel szétszórtan találhatók a környéken. Egy régészeti túrát tehetünk autóval, hogy megközelítsük a Tepantitla, Tetitla, Zacuala, Yayahuala és Atetelco lakópalotákat. A vöröses színű falfestmények átitatják a falakat, és még mindig megkülönböztethetjük az olyan alakokat, mint a Jaguárok körmenetben Tetitlában, „A papok körmenete” és a „Madár a fiókákkal” Atetelcóban. A Plaza de los Glifos járdájának szimbolikája La Ventillában vagy a „tlaloques” (Tlaloc segítői) falfestménye Tepantitlában.
Fesztiválok és események Teotihuacanban
Az év bármely szakában érdemes ellátogatni Teotihuacanba, de igaz, hogy vannak olyan naptárban megjelölt dátumok, amelyek különlegesek. Ezek egyike a Nemzetközi Obszidián Fesztivál, amely a tavaszi szezon és a napéjegyenlőség beköszöntét jelzi. Az ásvány obszidián, amely a teotihuacani kultúrában a civilizáció fénykora óta jelen volt, mint szerszám, most lehetőséget nyújt a kézműveseknek, hogy figurákat készítsenek a turistáknak való eladásra. Ugyanakkor művészeti rendezvényeket is tartanak ezekben a napokban, pre-hispán táncokkal, mindenféle zenei koncertekkel és labdajáték-kiállításokkal.
A piramisok fölött szálló hőlégballonok varázsa, miközben emberek ezrei mennek fel a Nap piramisához, hogy „misztikus” vagy egyszerűen csak szórakoztató módon napenergiával töltsék fel magukat. Nem feledkezhetünk meg a fügekaktusz fesztiváljáról sem, amely termék nemcsak gasztronómiai vonatkozású a lekvárok, likőrök vagy édességek előállításával, hanem a fügekaktuszból készült samponok és krémek révén túlmutat az étkezésen is. Ha egyedülálló kilátást szeretnél Teotihuacanra, ajánljuk a közeli San Francisco Mazapa városából induló hőlégballonozást. A piramisokat a tetejéről láthatod, és az egész komplexumot lefényképezheted…
