La Palma: Caldera de Taburiente Nemzeti Park
A Caldera de Taburiente Nemzeti Park La Palma szigetének belsejében található, a Kanári-szigetek egyik bioszféra-rezervátuma, amelyet 1954-ben nemzeti parkká nyilvánítottak. A vulkáni eredetű, meredek lejtőkkel szegélyezett hatalmas mélyedés egy vulkáni kráter vagy kaldera alakjára hasonlít. Legmagasabb csúcsa a Roque de los Muchachos, 2426 méterrel a tengerszint felett. A nemzeti parkban található további említésre méltó csúcsok a Pico de la Cruz (2531 méter), a Pico de la Nieve (2232 méter) és a magányos El Bejenado (1854 méter). Mindezek a csúcsok a sziget mindössze 3 millió éves fiatalságára emlékeztetnek. Valójában, bár a külső lejtők kevésbé markánsak, a nemzeti parkban szinte függőleges falat láthatunk, amely mintegy 800 métert zuhan lefelé, és a teljes lejtés meghaladhatja a 2000 métert.
Fauna (Állatvilág)
La Palma viszonylag fiatal sziget. Ez azt jelenti, hogy az állatvilágnak kevés ideje volt alkalmazkodni, és ezért nem olyan gazdag. Ennek ellenére La Caldera területe megszámlálhatatlanul sok állatfajnak ad otthont. A La Calderán található gerincesek túlnyomó többsége madár, mint például a híres vörös csőrű csér (helyi nevén graja). Ez a madár, a varjúfélék családjának játékos, műrepülésre hajlamos tagja, a Kanári-szigetek többi részén már nem él, és ma már csak La Palmán található meg. A cséren kívül a cinege és a kékcinege helyi alfajai, valamint a La Palma-i varjak kis kolóniájának jelentős része, továbbá ölyvek, vörösbegyek, cinkék, feketerigók és fecskék is élnek itt.
Flora (Növényvilág)
A parkban található ösvények hálózata lehetőséget ad arra, hogy behatoljunk egy olyan környezetbe, ahol a Taburiente-patak, a vízesések, a fenyőerdők és a magas csúcsok a tájak és a biológiai sokféleség egyedülálló változatosságát kínálják. A Caldera de Taburiente területén, a kanári-szigeteki fenyőerdő az egyeduralkodó. Ezek a tűlevelűek, amelyek csak a Kanári-szigetek néhány területén vannak jelen, akár 500 évig is élhetnek, és magasságuk meghaladja az 50 métert. Ez egy eróziónak ellenálló faj, amely a meredek lejtésű, gyenge talajokon is meg tud telepedni, és elviseli a csapadékhiányt. Kiterjedt és mély gyökerei biztosítják számukra a talajban lévő vízhez való hozzáférést, és rögzítik őket az instabil talajhoz. E fák legkiemelkedőbb jellemzője a rendkívüli tűzállóságuk. Vastag kérgének köszönhetően tűzvész után új hajtások hajtanak, amelyek néhány nap múlva beborítják a törzset és a főágakat.
Kalandnyaralás Tenerife legszebb részei:
Geológia (Kialakulás)
Bár a keletkezése évszázadok óta heves viták tárgya (még olyan elmélet is volt, amely egy óriási vulkán robbanásához kötötte), ma már egyértelmű, hogy a La Caldera a vízerózió közvetlen következménye, amely évezredek óta zajlik.
A víz okozta erózió, számos szakadékot is kialakított a nemzeti parkban és annak környékén. Ezek közül a legimpozánsabb a Barranco de las Angustias, amely a nyolc kilométerre lévő Puerto de Tazacorte-ba nyílik. Az erózió olyan erőteljes, hogy azt mondhatjuk, hogy a szigetet a csontokig lefaragta. A nemzeti parkon belüli szurdokok közé tartoznak a következők: Bombas de Agua, Almendro Amargo, Ribanceras, Verduras de Alfonso és természetesen Taburiente. A Caldera de Taburiente belsejében rengeteg régészeti maradvány is található, különösen sziklarajzok, úgynevezett petroglifák.
A sziklamonolitok, az úgynevezett „Roques” egyes vulkáni anyagok eróziójának vagy lavináknak az eredményei. Azaz a nagy kőtornyok, amelyek ellenálltak az eróziónak, mivel rendkívül kemény kőzetből állnak. Ilyen például a következő: Roque Huso, Roque Salvaje, Roque de la Brevera Macha és Roque de la Fondada. De kétségtelenül a legfontosabb és egyben a legtöbbet fényképezett a Roque Idafe. A Barranco de las Angustiasból (a Nemzeti Park egyik bejárata) látható.
