Chefchaouen, a marokkói kék város története
Az északnyugat-marokkói hegyek alatt húzódó Chefchaouen városa kék utcáival és szorosan egymás mellett álló házaival nem hasonlít semmihez Afrikában. Chaouenben, ahogy a helyiek hívják a várost, a medina útvesztőjében bolyongsz, meredek, szűk utcákon haladhatsz fel és alá. Gyakran a helyi szőnyegeket vagy bőrt árusító soukok mellett vezet az utad, a fehér tetők és a sok minaret alatt, amelyek az égboltot alkotják. Chefchaouen a Rif-hegység lábánál fekszik 600 méter magasan, mögötte a Jebel el-Kelaa (1616 m) és a Jebel Tisouka (2118 m) hegycsúcsaival…
Chefchaouentől néhány órányi autóútra közel 300 000 hektárnyi erdő található, és a régiót Marokkó egyik leggazdagabb biológiai sokféleségű vidékének tartják – ez különösen nyilvánvaló a Talassemtane Nemzeti Parkban, ahol vidrák, makákómajmok és több száz madár él a szurdokok, a sziklák és a cédrusok és fenyőfák buja zöldje között. Chefchaouen 1471-es megalapításához azonban nem a termékeny föld, hanem az V. Afonso király parancsnoksága alatt álló portugál csapatok támadása vezetett.
A területen természetesen már ezt megelőzően is volt emberi lakhely, de Chefchaouen erődje csak ezután kezdett tágabb értelemben vett városként virágozni, a Ghomarák (észak-marokkói törzsek egy csoportja), a moriszkók (egy muszlim származású csoport) és a Spanyolországból és Portugáliából elmenekült zsidók mind letelepedtek a területen.
A hegytetőről a panoráma egészen a Földközi-tengerig, Spanyolországig és a Sierra Nevada hegységig terjed.
Ahogy a portugálok fenyegetése lassan csökkent, a régi erőd körül medina kezdett kialakulni, és a város a Fez-Tetouan kereskedelmi útvonalon virágzott, népessége pedig egyre nőtt, mivel még több muszlim és zsidó menekült érkezett a spanyol inkvizíció elől. A portugálok fenyegetése miatt a város az 1900-as évek elejéig a keresztények és a legtöbb európai számára zárt város volt. Mindössze három olyan európai utazóról van feljegyzés, aki ezt megelőzően bejutott a városba. Az első Charles Foucauld francia felfedező volt 1883-ban, aki rabbinak kiadva magát bejutott a városba. A másik Walter Harris angol újságíró volt. Aki 1889-ben mór kereskedőnek álcázta magát Fezből, és szamáron lovagolt be Tangerből. Később pedig azt írta, hogy „teljes lehetetlenség egy keresztény számára” meglátogatni a várost. A harmadik egy William Summer nevű misszionárius volt, aki bebizonyította Harris igazát – azzal, hogy halálra mérgezték. Csatlakozz hozzánk a Marokkói körutazás programunkon!
Kalandkirándulás Marokkóban
Marokkó színpompás világát nem csak a medinákban érdemes keresni, hanem a természetben is! Marrakesh élénk forgataga után ősi kashbákban sétálunk, a sivatag dűnéi közt tevegelünk és alszunk (!) míg a zöld ezer…
Olvass bővebben itt!
Nem valószínű, hogy ezek közül az utazók közül bárki is látta volna Chefchaouen kék utcáit a mai formájában. Ez azért van, mert az utcák akkoriban még nem voltak kék színűek – legalábbis nem mindenhol. Csak 1920-ban, amikor Chefchaouent elfoglalták a spanyolok, nyíltak meg a város kapui mindenki és mindenki előtt – és a kék utcák is ezt követték. A legnépszerűbb elmélet szerint a második világháború után, amikor a náci üldöztetés elől menekülve megnőtt a zsidó közösség a környéken, a falakat, a padlót és a lépcsőket vallási szokásként festették kékre. Azért, hogy az ég színét jelképezzék, és a várost az éghez és Istenhez kapcsolják. A medina más részei körülbelül 40 évvel ezelőttig még mindig fehérek voltak. Ekkor a város többi része is követte ezt a példát, valószínűleg esztétikai vagy turisztikai okokból.
Más elméletek szerint a falakat a szúnyogok távoltartása vagy a nyári hőség csökkentése érdekében festették. Függetlenül attól, hogy milyen okból indult, valószínű, hogy ma már a turizmus tartja életben a falak festésének gyakorlatát. Akárhogy is van, Chefchaouen a fotósok álma! A város könnyen megközelíthető busszal Tangerből, Casablancából vagy Fezből (bár az út jó néhány órát vesz igénybe). A túrázók pedig örömmel fogadják, hogy a Rif-hegység sziklás tájai könnyen elérhetőek innen. Ha közvetlenül a városból kisétálsz a fenti hegyekbe, egy ösvényt követve feljuthatsz a Jebel el-Kelaa csúcsára! Ide hat-nyolcórás túrával lehet feljutni. A csúcsra egy rövid mászással tudsz feljutni, és a hegytetőről nyíló panoráma egészen a Földközi-tengerig, valamint Spanyolországig és a Sierra Nevada hegységig terjed.
Ennek a túrának talán a „navigációs” része a legnagyobb kihívást jelentő rész! Ezért vigyázz, és vedd figyelembe, hogy útközben marihuánaültetvények mellett is elhaladhatsz. Az itt kif néven ismert növényt széles körben füstölik és termesztik a környéken, és a turizmussal együtt ez táplálja Chefchaouen gazdaságát. Marokkóban a kábítószer-fogyasztás szigorúan illegális! Mintha Chefchaouenben „ezt nem lehetne tudni” – ez a tény sok hátizsákos turistát vonzott a területre az 1970-es és 80-as években.
Chefchaouen színes jellege varázslatos hely, ahová a nap végén érdemes visszatérni. Hogyan is lehetne jobban kipihenni a túrát, mint bárányos kebabot enni és mentateát inni Marokkó legszebb városának kék utcáin?
