Ben Youssef Madrasa | Marrakech nevezetessége
A Ben Youssef Madrasa, Marrakech egyik legimpozánsabb történelmi emlékhelye, egykor a Maghreb legnagyobb iszlám főiskolájaként működött. Az 1564-65-ben épült madrasza a marokkói és szaadiai építészet remekműve, amely ma is lenyűgözi látogatóit díszes mozaikjaival, faragott fafelületeivel és békés udvarával. Nevét a szomszédos Ben Youssef-mecsetről kapta, és évszázadokon át a tudás és a vallási oktatás központja volt.
Ben Youssef Madrasa története
A Ben Youssef Madrasa nevét a szomszédos mecsetről kapta, amely egykor Marrákes vallási központja volt, és amelyet Ali ibn Júszef Almoravida szultán alapított a 12. században. Az első madraszát ezen a helyen a 14. században, a Marinid-dinasztia uralkodása alatt Abu al-Haszan szultán építtette. A Marinidák, akik híresek voltak a művészetek és az irodalom támogatásáról, számos madraszát hoztak létre Marokkó-szerte. Ezek az intézmények kulcsszerepet játszottak az iszlám tudományok oktatásában, különösen a maliki jog, a fiqh és a Korán recitációjának tanításában. A Ben Júszef Madrasza mai formáját a szaadiai dinasztia idején nyerte el, amikor Abdallah al-Ghalib szultán – korának egyik jelentős építésze – 1564-65-ben befejeztette építését. Bár a szaadiák kevésbé támaszkodtak a madraszák építésére politikai legitimitásuk megerősítéséhez, mint Marinid elődeik, számos lenyűgöző műemléket emeltek Marrákesben. A Ben Júszef Madrasza a Marinid építészeti hagyományokat követve készült el, és a maga korában a Maghreb legnagyobb iszlám főiskolája volt, amely több mint 800 diák befogadására volt képes. A Ben Júszef Madrasza hosszú története során többször is átalakult: 1960-ban bezárták, majd alapos felújítás után 1982-ben történelmi helyszínként újra megnyitották. Azóta Marrákes egyik legnépszerűbb látványosságává vált, évente több ezer látogatót vonzva. A madrasza 2018 novemberében ismét restaurálásra bezárt, majd 2022 áprilisában újból megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, így továbbra is a város egyik legfontosabb kulturális és építészeti öröksége marad.
A Ben Youssef Madrasa egyik különleges kiállítási darabja egy díszesen faragott márványmedence, amely a córdobai kalifátus idejéből, a 11. század végéről származik. Ezt a medencét 1002 és 1007 között készítették a híres Madinat al-Zahra palotavárosban, és eredetileg mosdómedenceként szolgált. A történészek szerint Ali ibn Júszuf hozhatta Marrákesbe a 12. században, amikor a Ben Youssef mecset építéséhez córdobai romokból származó márványokat is felhasználtak. Később a madrasza építésekor újra beilleszthették az épületbe, ahol évszázadokon át megőrizték. A 20. században tanulmányozás céljából eltávolították, és hosszú ideig a Dar Si Said Múzeumban volt kiállítva. A madrasza közelmúltbeli restaurálása után azonban visszakerült eredeti környezetébe, és ma az imateremben tekinthető meg.
Építészeti kialakítása lenyűgöző példája a marokkói iszlám építészetnek. Az épület közel négyzet alakú, 40×43 méteres alaprajzzal rendelkezik, és egyetlen bejárata egy muqarnákkal díszített boltozat alatt található. A keskeny folyosón keresztülhaladva a látogatók egy előcsarnokos kamrán át jutnak a központi udvarra, amely hirtelen megnyíló térként hatásosan fokozza a belépés élményét.
A madrasza szerkezete a főudvar köré szerveződik, amelyet diákszállások és galériák vesznek körül. Az udvar közepén egy 3×7 méteres sekély vízmedence található, amely tükröződéseivel vizuálisan kiemeli a környezet szépségét. Az épület délkeleti végében helyezkedik el az imaterem, melynek központi eleme a gazdagon faragott stukkódíszítésű mihrab, amely az imádkozás irányát jelölte. Az átgondolt térszervezés és a finoman kidolgozott részletek mind a szaadiai építészet kifinomultságát tükrözik.
Elrendezése a klasszikus Marinid madraszák hagyományait követi, ahol a diákok szállásai a központi udvar köré csoportosulnak. Az épület előcsarnokából két folyosó indul, amelyek az udvar körül futnak, és a földszinti hálótermekbe vezetnek, míg két lépcső biztosítja a feljutást a felső szint hasonló elrendezésű folyosóira. A kollégiumi cellák hat kisebb udvar köré szerveződnek – három az északkeleti, három a délnyugati szárnyban –, amelyek mindkét szinten elérhetők. A madrasza összesen 130 diákszobával rendelkezett, és egy időben akár 800 diák számára is otthont biztosított, ezzel Marokkó legnagyobb iszlám főiskolája volt. Ez a jól átgondolt térszervezés hatékonyan ötvözte az oktatás, az imádság és a mindennapi élet funkcióit. öldszintjén található egy különleges mosdókamra, amely az épület északkeleti sarkában helyezkedik el. Az előcsarnokból nyíló keleti folyosón keresztül megközelíthető tér négyzet alakú alaprajzzal rendelkezik, és négy márványoszlop tartja a boltíveket egy muqarnákkal díszített kupola alatt – hasonlóan a madrasza bejáratához. A kamra közepén egy négyzet alakú vízmedence kapott helyet, míg a peremén latrinák sora található. Érdekessége, hogy itt fedezte fel Jean Gallotti művészettörténész 1921-ben azt a 11. századi, Cordobából származó márványmedencét, amelyet eredetileg az iszlám világ egyik legjelentősebb palotavárosában, Madinat al-Zahrában készítettek. Ez a felfedezés még tovább növeli a madrasza történelmi és kulturális jelentőségét.
A Ben Júszef Madrasza díszítése hűen tükrözi a marokkói és andalúziai építészeti hagyományokat, ahol a zellij(mozaikcsempék), bonyolultan faragott stukkók és fafaragások dominálnak. Az épület dekoratív elemei szorosan követik a Marinid-dinasztia korábbi madraszáin kialakult esztétikát: az alsó falrészeket színes zellij borítja, fölöttük kalligrafikus frízek futnak végig, míg a felső falrészeket részletgazdag stukkódíszítés ékesíti, amely végül díszes faelemekbe, például faragott ereszekbe megy át. A főudvar földszinti galériáinak boltívei stukkókonzolokkal támasztják alá a faerkélyeket, amelyeket faragott fagerendák kötnek össze. Az udvarba egy monumentális boltív alatti fából készült paravánon (mashrabiyya) keresztül lehet belépni, amelyet szintén részletesen faragott stukkók díszítenek. Bár a diákcellák belső terei viszonylag egyszerűek, a hozzájuk vezető mellékudvarok finoman kidolgozott stukkó- és fadíszítésekkel rendelkeznek. A díszítőelemek között megtalálhatók a hagyományos arabeszk, a szebka (hálószerű geometrikus motívum), kalligrafikus feliratok és muqarnák, valamint olyan jellegzetes szaadiai korszakbeli elemek, mint a fenyőtoboz-motívumok. Az egymást kiegészítő minták és a szimmetrikus térszervezés különösen harmonikus vizuális élményt nyújtanak, amely egykor a diákok mindennapi környezetének is meghatározó része volt.
Kiscsoportos körutazások, kalandnyaralások:
A Ben Júszef Madrasza bejárata felett egy lenyűgöző muqarnas boltozat található, amely a hagyományos iszlám építészet egyik jellegzetes eleme. Hasonló díszes muqarnas kupola ékesíti a mosdókamrát is, tovább fokozva az épület belső tereinek kifinomultságát. A madrasza bronz ajtajai egymásba fonódó geometriai mintázattal készültek, és finoman faragott arabeszk motívumok díszítik. Felettük egy gazdagon kidolgozott cédrusfa karzat helyezkedik el, amelybe arab kalligráfiával Abdallah al-Ghalib szultán nevét és érdemeit vésték, ezzel is tisztelegve az épület patrónusa előtt. Az épületben számos felirat található, amelyek leggyakrabban Korán-verseket tartalmaznak. A mihrab boltívétkörülvevő nagyméretű kufi felirat például a basmala és a tasliyya formulákat foglalja magába, amelyeket az an-Nur szúra 36. és 37. verse követ. Ezek a feliratok nemcsak díszítőelemként szolgálnak, hanem spirituális jelentőséggel is bírnak, erősítve a madrasza vallási és oktatási funkcióját.
